Kuba - turistaparadicsom és gazdasági lehetőségek
Kuba nevével egyre többször találkozik az, aki a híreket követi. A cikkek hol arról elmélkednek, hogy vajon az Obama elnöksége alatt megindult amerikai-kubai enyhülési folyamatra milyen jövő vár, hol arról értesülünk, hogy az Európai Unió átfogó megállapodást írt alá a szigetországgal, amelynek egyik fontos alkotóeleme a gazdasági együttműködés. És Kuba persze folyamatosan jelen van a hírekben, mint egyre kedveltebb és jobban látogatott turisztikai célpont. A Karib-térség, vagy szélesebb körben a latin-amerikai régió iránt érdeklődők körében pedig felmerül, hogy Kubával – természeti szépsége és sajátos hangulata mellett – vajon lehet-e számolni üzleti szempontból, akár magyar szemmel nézve.
Szerző: Tóth Tamás
Kuba nevének említésekor a legtöbb embernek általában a Karib-térség egyik gyöngyeként ismert turistaparadicsom jut eszébe. Joggal, hiszen a Magyarországhoz hasonló méretű szigetországba gyakorlatilag az év bármely szakaszában érdemes ellátogatni. Az év nagy részében a napsütés napi 7-8 órán át jellemző, s a csapadék – talán a szigetet esetenként elérő hurrikánokat kivéve – alig zavarja az idelátogatok programját. A strandolók nagy örömére a Nagy-Antillák legnagyobb szigetén elhelyezkedő országhoz tartozik vagy másfélezer további kisebb-nagyobb sziget is, amelyek nagy része ma is eredeti és érintetlen szépségében pompázik.
Az ország egyik legérdekesebb látnivalója maga a főváros. Ó-Havanna jellegzetes bájt sugárzó belvárosi negyede, s az ott található több spanyol gyarmati építészeti műremek vagy a napban fürdik, vagy az éppen elvonult esőt követően a csak a világnak ezen a táján érzékelhető különleges fényben mutatja meg egyedi báját. Az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított havannai városközpont akkor is rabul ejti az idegent, ha abban az elmúlt években nagyrészt csak a turisták által sűrűbben látogatott utcák lettek felújítva. Különleges látvány az egyedi természeti képződményként kialakult tengerszoros bejáratánál a havannai öblöt védő El Morro erőd, érdemes megnézni a washingtonit másoló Capitolio-t, vagy a Malecónt, a nyolc kilométer hosszan elnyújtott „U” betűt formáló öblöt is. A központot a tengerpart mentén elhagyva elinduló látogató a város elegáns, régi koloniális villákat rejtő zónájába érkezik, amelynek központja a Quinta Avenida, ahol az épületek jó része ma szépen karbantartott diplomáciai képviseleteknek ad otthont, míg a sugárút közepén lévő gondozott sétányt a helyi ifjúság sportolásra használja.
Kuba persze több, mint Havanna, sőt több, mint Varadero, a tömegturizmus felkapott helyi központja. Aki igazán szeretné megismerni az országot, annak érdemes a nagyrészt ma is érintetlen kisebb szigeteken élvezni a Karib-tenger utánozhatatlan színét, meglátogatni a Vinales-völgy híres dohányültetvényeit, kirándulni egyet a történelmi emlékeket is felidéző Sierra Maestra hegység gazdag növény- és állatvilágát rejtő nemzeti parkban, csónakázni a föld-alatti folyókon, vagy meglátogatni Pinar del Río tartomány varázslatos szigethegyeit.
A kubai emberek általában barátságosak, nyitottak és érdeklődőek. Magyar szempontból különösen igaz ez az idősebb generációra, amely még számos, a szigetországban ma is presztízzsel bíró magyar termékre emlékszik, amelyek leginkább akkor voltak jelen Kubában, amikor politikai rendszereink még hasonlóak voltak. A magyar villanyégő, a bor, húsipari termékeink, valamikor híres konzervjeink, de akár a kikötői infrastrukturális termékek még sokak emlékében élnek, sőt, Havanna utcáin ma sem ritka látvány a magyar gyártású busz. A valamikori magyar ipar kiválóságainak emlékét erősíti az is, hogy – valljuk be – Kubában a boltok kínálata még egyszerű, számos termék pedig tartós hiánycikknek számít. S bár néhány iparág – elsősorban az egyre erőteljesebb turizmus - érezhetően javítja egyes rétegek anyagi helyzetét, az általános vásárlóerő ma is szerénynek tekinthető.
Mindezt érzékelve az üzleti érzékű látogatókban joggal merül fel az a kérdés, van-e ma esélye a magyar vállalkozónak arra, hogy termékeit vagy szolgáltatásait Kubában értékesítse, vagy akár jelentősebb befektetésbe fogjon.
A tőkéje befektetését Kubában fontolgató, vagy a szigetország – jellemzően állami – cégéivel kereskedni kívánó magyar vállalkozásoknak elsősorban a ország gazdasági helyzetével, szabályozóival és a kialakult kereskedelmi szokásokkal érdemes tisztában lennie.
Bár a kubai gazdasági helyzet, illetve az elmúlt években egyre erőteljesebben változó szabályozók részletes elemzése jelen írás kereteit túllépné, annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy – az azóta elhalálozott – Fidel Castro háttérbe vonulását követően a gazdaságpolitikában jelentős változások következtek be. Raul Castro irányítása mellett, némileg fiatalabb vezetők színrelépésével, a kubai állami vezetés a gazdasági reformok, bizonyos piaci folyamatok ellenőrzött beindítása, a domináns állami szektor egészségesebbé tétele, egyes területeken a magánkezdeményezés engedélyezése sőt támogatása, s mindenek előtt a külföldi tőkebefektetések ösztönzése mellett áll ki. Mindezt deklaráltan a szocialista társadalmi rendszer változatlan formában történő megtartásával párhuzamosan – aminek sikere figyelemre méltó fejlemény lenne, hiszen a hasonló gazdasági reformokat megvalósító volt szocialista országok társadalmi berendezkedését eddig egyetlen esetben hagyta érintetlenül a gazdasági átalakulás.
A külföldi tőkebefektetések lehetőségét az 1995-ben elfogadott (majd a közelmúltban módosított) külföldi befektetéseket szabályozó törvény teremtette meg és biztosítja ma is. A jogszabály, elsősorban a vegyesvállalati forma ösztönzésével, olyan szabályozórendszert rögzít, amely egyrészt garantálja a befektetett külföldi tőke külföldi biztonságát, másrészt azt szándékozik elősegíteni, hogy Kuba tőkeinjekcióhoz, technológiához és friss piacokhoz jusson, új munkahelyek jöjjenek létre, egyben javuljon Kuba általában nem rózsás likviditási helyzete. Mindezek érdekében a kubai gazdaságpolitika elsősorban a konvertibilis devizabevételek döntő hányadát kitermelő nyolc kiemelt gazdasági ágazatban ösztönzi a külföldi beruházásokat, kiemelten a turizmus területén. Hasonló célokat szolgálnak a további külföldi tőkebefektetések vonzására kialakított különleges gazdasági övezetek, ahol a külföldi vállalkozások gyakorlatilag szabadon tevékenykedhetnek.
A hatályos kubai jogszabályok biztosítják a befektetett külföldi tőke védelmét. Így azt – kivéve a kormány által közhasznúság miatti kisajátítást, amelyet konvertibilis valutában előzetesen kártalanítani kell - nem lehet kisajátítani. Ugyanakkor garantált a nyereségnek vagy a tulajdon eladásából származó bevételnek a szabad, adómentes külföldre utalása. Mindezen túl a kubai állam meghatározott időre adókedvezményeket nyújt a személyi jövedelmekre, és kisebb adókulcsot határoz meg vállalatok nyereségre.
A nemzetbiztonsági szektor, a védelem, az oktatási és az egészségügyi szolgáltatások kivételével a nemzetgazdaság minden ágazata fogadhat külföldi tőkét, Kuba gazdasági hatóságai azokat azonban előszeretettel próbálják azt a húzóágazatok felé irányítani. Viszonylag ritkaság számba megy a kizárólag külföldi tulajdonban lévő vállalkozások működésének engedélyezése, bár jogi lehetőség erre is lenne, ugyanakkor a hatóságok a gyakorlatban döntően a vegyesvállalatokat részesítik előnyben.
A tőkéjüket kihelyezni szándékozóknak érdemes tudni, hogy a külföldi beruházások priorizált területe a turisztikai szektor. Itt található a vegyesvállalatok döntő többsége. Ami érthető, hiszen Kuba szempontjából a turizmus a második legfontosabb deviza-bevételi forrás, az országba évente 3 milliót meghaladó külföldi látogat, akik 3 milliárd dollár körüli éves bevételt biztosítanak a szigetországnak. A turizmus terén a leginkább preferált területek a szállodaépítés, a golfpálya- és a (jacht) kikötők fejlesztése. A tőke erőteljesen jelen van a bányászatban is; Kuba világelső nikkelben, kobaltból pedig a világ teljes készletének negyede található az országban.
Perspektivikus szektor az elektromos energia megújuló forrásokból történő előállítása, vagy például a csomagolóanyag ipar: a műanyag tartályok, üveg, papír stb. csomagolóanyagok előállítása ugyanis az országban nehézségekbe ütközik, s így Kuba tetemes importra szorul belőlük.
Több terméke miatt nemzetközi ismertséget vívott ki a kubai biotechnológia és gyógyszeripar, a további fejlődéséhez ezek szintén szívesen fogadják a külföldi tőkét és a fejlett új technológiát
A kereskedelmi lehetőségek iránt érdeklődő vállalkozásoknak azzal érdemes tisztában lenni, hogy akár eladni (ez a jellemzőbb), akár vásárolni kíván valaki, várhatóan Kuba valamelyik nagy állami vállalatcsoportja lehet szerződő partnere: az országban import- és importárúval történő belső kiskereskedelmi joga csak korlátozott számú állami holdingnak van. Rendeleti úton szabályozták, hogy mely vállalatcsoport milyen importcikkel foglalkozhat. Szokás, hogy nagyobb területek kereskedelmi igényeit egy-egy ilyen kubai állami holding elégíti ki. A Habanaguex például a havannai történelmi negyedben lévő boltok és szállodák beszállítója, a Comercializadora ITH általános jelleggel a turizmus beszerzési igényeit elégíti ki, az ALIMPORT az élelmiszerimportot szolgálja ki. A jó minőségű élelmiszert előállító magyar ipar szempontjából fontos körülmény, hogy Kuba számára elsődleges gazdasági cél az élelmiszerimport biztosítása. Az ország ugyanis élelmiszerszükségletének 80%-át importból elégíti ki, éves szinten kb. 2 milliárd dollárt költ a behozatalra.
Azon vállalatoknak, amelyek saját termékeiket szeretnék eladni Kubában, első lépésként be kell kerülniük az un. engedélyezett beszállítók kosárába. A kubai cégek ilyen kérését a külkereskedelemmel és befektetésekkel foglalkozó minisztérium hagyja jóvá – ezt követően pedig, amikor kubai részről vásárlási szándék merül fel, a kubai partner a kosárban lévők között szemezget, vagy azokat versenyezteti. Fontos tudni, hogy az ár szinte minden esetben döntő szempont, egyértelműen háttérbe szorítva minden egyéb tényezőt. Végül a termékét Kubában értékesítő vállalatnak türelmesen kell kivárni a fizetést, hiszen – míg a kubai termékeket megvásárolni szándékozóknak előre kell fizetniük – a beszerzéssel foglalkozó kubai holdingok jellemzően 180-360 napra fizetnek.
A kubai pénzügyi helyzetet ismerve mindez persze érthető és méltányolható. Aki viszont egyszer bejut a kubai piacra, ott akár jó darabig monopol helyzetben is találhatja magát. Mindez jól magyarázza, hogy miért növekedett meg az utóbbi két évben olyan jelentősen a nyugat-európai – és egyre inkább az amerikai – cégek érdeklődése a Kuba által kínált lehetőségek iránt. Ami persze kedvező Kuba szempontjából – ugyanakkor a kubai piac iránti versenybe később bekapcsolódó cégeknek egyre inkább számottevő konkurenciával kell majd számolniuk. Helyesen teszik tehát a szigetország iránt érdeklődő magyar vállalkozások is, ha a terepet mihamarabb felderítik, s megvetik lábukat az átalakulófélben levő országban. Leginkább addig, amíg a hagyományos magyar termékek iránti nosztalgia még jelen van a Karib-tenger gyöngyszemében.
Forrás: Globs Magazine
