Cuba – A tourist paradise and a land for challenging economic opportunities

on . Beküldve: Tudástár

By Tamás TÓTH, Ambassador, Secretary General of the Hungarian-Latin American Association (LATIMO)

Kuba1

If you’re a regular news reader, you probably come across the name of Cuba more and more frequently. The articles cover topics like the future of the American-Cuban rapprochement process that started under the presidency of Barack Obama (and now meets difficulties under the Trump regime), or the agreement between the European Union and the island country concerning economic cooperation. And of course, Cuba is always present in the news as a beloved tourist destination. Besides acknowledging the country’s natural beauty and unique atmosphere, those interested in the Caribbean area and the Latin American region might be wondering whether or not we can count with Cuba from an economic point of view.
When hearing the name of Cuba, most people associate with the tourist paradise which is kept count of as the pearl of the Caribbean. And they have every right to do so, because the island country as big as Hungary is a perfect destination in all seasons. Most days of the year are characterised by 7-8 hours of sunshine, so you don’t have to worry about rain washing away your programmes – except for hurricanes on rare occasions. Much to the delight of beach lovers, more than one thousand further islands belong to the biggest island of the Greater Antilles, which all shine with intact beauty.

One of the most interesting sights in the country is the capital city. The lovely central quarter of Old Havana and its Spanish colonial architectural monuments either glow with sunshine or show their after-rain beauty – a unique spectacle that can’t be seen anywhere else. The city centre of Havana, which forms part of the UNESCO World Heritage, captivates everyone even if only the most frequented streets have been renovated in the past years. The El Morro fortress, a natural formation that guards the bay of Havana at the sea-gate, is a peculiar spectacle, just like the Capitolio designed after the one in Washington, and the Malecón, an eight-kilometre-long “U” shaped bay. After exploring the city centre, head to the seacoast and keep walking until you reach the zone of beautiful, old colonial mansions and their centre, Quinta Avenida. The nicely renovated buildings are home to diplomatic representations, while the neat promenade in the middle of the avenue is used for sport activities by the local youth.

Naturally Cuba is lot more than Havana and Varadero, the popular centre of mass tourism. If you really want to get to know the country, you should opt for the still intact islands of the Caribbean Sea to experience their matchless colour, visit the famous tobacco plantations of the Vinales Valley, take a hike in the national park rich in flora and fauna in the Sierra Maestra Mountains, go boating on the underground rivers or visit the magical island mountains of the Pinar del Río province.
Cuban people are usually friendly, open and curious. From a Hungarian point of view, this is especially true for the older generation, who still remember the prestigious Hungarian products which were mostly present in Cuba back when our political systems were similar. Many people remember the Hungarian light bulb, wines, meat products, the onetime famous canned food and even the logistical products in the harbour. What’s more, you can still encounter buses produced by Hungarian companies. The memory of the onetime excellent Hungarian industry is also guarded by the shops since their selection is still simple and many products are still short in supply. And even though some sectors – like the always developing tourism – improve the financial situation of certain social layers, the general purchasing power is still weak.
Knowing all this, visitors who know a bit about business rightly wonder whether or not Hungarian enterprises have realistic chances of marketing their products or services in Cuba, or to have a go at serious investments.

Hungarian enterprises wishing to invest their capital in Cuba or trade with the companies of the island country have to be aware of the country’s economic situation, the regulations and the existing trade customs.

Dobos Erzsébet: Lorca, Gades , Saura és a duende

on . Beküldve: Érdekességek

Egy író, egy táncművész, egy filmrendező – és a duende

„[...] Mindenben, amiben fekete hangok vannak, van „duende”. Nincs ennél nagyobb igazság. Ez a fekete hang a titok. Gyökerei a fövenybe mélyednek, amely mindannyiunknak ismerős és mindannyiunknak ismeretlen, de rajta keresztül szívódik belénk mindaz, ami a művészet lényege. «Fekete hangok», mondta a spanyol nép fia, és Goethével azonos gondolatot fejezett ki, aki a duendét - Paganiniről szólva - így határozta meg: «Titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni».
Így tehát a duende erő, nem pedig cselekvés; harc és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől hallottam: «A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból.» Nem képességről van hát szó, hanem valóságos, élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról [...].” (García Lorca 1967: 778.)
Federico García Lorca Vérnász című drámája Antonio Gades és táncosai játékával, Carlos Saura rendezésében ilyen ritka pillanata a filmművészetnek – három művész találkozása egy tragikus végű esküvőnek a tánc nyelvén történő elbeszélése során.

Iglesias zenéjével kínozták Pinochet foglyait

on . Beküldve: Érdekességek

Julio Iglesias dalaival is kínozták a politikai foglyokat a Pinochet-diktatúra börtöneiben: magas hangerővel végtelen ismétlésre állították az énekes dalait.
A pszichoterror fontos elemévé vált a zene, és sok egykori fogoly meséli elborzadva, hogy Julio Iglesias mellett még George Harrison “My sweet lord” illetve Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjének a zenéjére előjönnek az egykori emlékeik. A legtöbbet azonban Julio Iglesias dalai bömböltek a rabok fülébe napokon keresztül a cellájukban, illetve a kinvallatások alatt is – mondják.

Navidad – perui verzió; Ventura García Calderón: Itt nálunk, Peruban

on . Beküldve: Kultúra

A LATIMO olvasóinak Gulyás András tagtársunk fordításával Ventura García Calderón perui író egyedi hangulatú rövid elbeszélésével kíván békés, boldog ünnepeket.

Itt nálunk, Peruban

"Itt született, fiúcska", súgta az öregasszony, miközben egy kialudt cigarettát rágcsált. Örök titoktartásra esketett, de hát, hogy is tarthatnék titokban a világ elől egy ilyen magasztos és hatalmas igazságot, amelyről minden történész valótlant állít? "Összebeszéltek, hogy senkik se tudják meg, csak mert szegény vidék ez", világosított fel az öregasszony. Messze kinyújtotta göcsörtös kezét, olyan volt mint egy diófaág, hogy megmutassa, mint vitték el a fiút nagyon messzire, és senki sem tudta meg, hogy itt született, perui földön. De egyszer eljön majd a nap, amikor minden kitudódik. Az ő ükanyjának az ükanyja, Isten nyugosztolja békességben, saját maga is látta, a kezében tartotta a fennsík hidegétől fagyott lábacskáit, elsőnek egy kecses tartású láma térdelt le előtte, lassan, méltósággal, ahogy csak ezek az állatok tudják, okos fejét odadörzsölte a még vérmaszatos lábakhoz. Az előljárók csak utána jöttek.

A magyarázat itt zavarossá vált, új meg új kérdéseket tettem fel, és mindenre választ kaptam: a menekülés, az éjszakai érkezés, a gyors születés, a botrányos jogtalanság, amely végtére is, a világ legalávalóbb bűntette volt. "Azt is elmondhatom - mondta az öregasszony, miközben úgy szopogatta a csikket, mint csecsemő a cumiját - már megbocsát, ifiúr, de a fehérek tették, annyi szent."

Kő Boldizsár

Partnereink

HTCC logo final 201508 3 globslogo new
ashu logo15X   globoport