Az indiánok jobban vigyáznak az erdőkre
Készítette: Tóth Tamás
Gyerekkorunk indián regényeiből is tudjuk, hogy az őslakosok együtt éltek a természettel, az erdővel, azt védve, esetenként istenítve, de mindenképpen megóvva attól a pusztulástól, amely – sajnos – az elmúlt évtizedekben oly jellemző volt földünk számos erdőségére, közte az amazóniai őserdőre.
Olvasmányaink benyomását most alátámasztja a Limában megrendezett Harmadik Amazonasi Regionális Csúcstalálkozóra készült tanulmány, amely megállapítja, a dél-amerikai erdők őshonosok általi birtoklása segíti visszaszorítani az Amazonas vidéki erdőirtást, csökkenti a globális széndioxid-kibocsátást, miközben addicionális gazdasági előnyökkel is jár.





Dél-Amerika szívében, több mint egymillió négyzetkilométeren terül el a Gran Chaco régió. A száraz, szubtrópusi erdők foltjaival pettyezett pampáról alig ejtenek szót az útikönyvek, így turisták sem látogatják ezt a szinte érintetlen vadont. Mégis, a szélfútta, homokviharoktól borzolt Gran Chaco több tucat őslakos nép számára maga a földi paradicsom. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy osztozhattam a bolíviai Isoso régiót és a Parapetí folyó völgyét benépesítő isoseño-guaraní nép mindennapjaiban.



