Új élet

Dobos Erzsébet: Megmenekültek. Dokumentumok és visszaemlékezések a spanyol embermentésről Budapesten, a holokauszt idején

Budapest, 2010, a szerző kiadása

Újabb különleges darabbal gazdagodott a memoár irodalom, ezúttal egy olyan témában, melyről eddig kevés szó esett: a Budapesten akkreditált követségek közül kiemelkedő szerepet betöltött Spanyol Követség tevékenységét bemutató dokumentumgyűjtemény.

A könyv bevezető része, a vonatkozó dokumentumok ismertetésével rövid történeti áttekintést ad a német megszállást közvetlenül megelőző, majd a német megszállástól a Szálasi- puccsig tartó időszakról és az azt követő nyilas uralomról. Ezután kevésbé ismert diplomáciai jegyzékek és levelek idézése következik melyekben a budapesti diplomáciai képviseletek egyre erélyesebben tiltakoztak a zsidókat érintő megszorítások, törvények és intézkedések ellen és melyek eredményeként jött létre az ún. nemzetközi gettó, azaz a különböző külképviseletek oltalma alatt álló házak, ahol a védlevéllel rendelkezőknek több-kevesebb védettségben volt részük.

A magyar ( és nemzetközi ) közvéleményben a spanyol embermentés hallatán mindenkinek Giorgio (Jorge) Perlasca jut eszébe és méltatlanul háttérbe szorul Ángel Sanz Briz, a követség ügyvivőjének neve, holott a kezdeményezés tőle származik és a kiadott dokumentumokon is az ő aláírása szerepel. Sanz Briz születésének centenáriumára kíván tisztelegni e könyv, melynek szerzője nem kis feladatra vállalkozott: felkutatni a még élő spanyol mentetteket és megörökíteni emlékeiket az utókor számára. Dobos Erzsébet fáradhatatlanul és nagy leleményességgel folytatta kutatómunkáját melynek eredményeként a „spanyol házak” világ különböző pontjaira szétszóródott egykori lakói vallanak: családi háttérről, arról, hogy gyerekfejjel vagy nagyon fiatalon mit érzékeltek a korabeli közhangulat, az antiszemitizmus megnyilvánulásaiból, hogyan élték meg a német megszállást, a nyilas hatalomátvételt, hogyan jutottak spanyol védettséghez, a spanyol védlevél értékéről, a „halálmenetből” való szabadulásról, milyen volt az élet a „védett házakban”, milyen emlékeket őriznek Sanz Brizről és Perlascáról, hogyan élték meg a felszabadulást , miért és milyen utak vezettek az emigrációhoz.
A különböző nyelveken az „oral history” módszerével készült beszélgetéseket a szerző szerkesztette és fordította, remélve, hogy ennek a tragikus időszaknak a megidézésével hozzájárulhat ahhoz, hogy ilyen könyvekre soha többé ne legyen szükség.