Így szívtok ti - a paraguayi fű nyomában

Írta: hm

Ha független és tényfeltáró paraguayi online újságírásról beszélünk, úgy az E'A hetilap digitális kiadása egyszerűen megkerülhetetlen. Ha pedig a marihuána latin-amerikai viszonylatban kerül szóba, úgy Paraguayról nem szólni volna vétek. Márpedig a mainstream sajtó gyakran megfeledkezik a világ harmadik legjelentősebb marihuána-termesztő országáról, amikor a régiós drogkérdést boncolgatja.

Két legyet ütve egy csapásra, Juan Carlos Mezát, az E'A újságíróját követve most egyszerre ismerkedhetünk meg a paraguayi alternatív média egy gyöngyszemével, valamint a hazánkban is rendkívül népszerű és rendkívül illegális növény fogyasztásának paraguayi műhelytitkaival.

Raúl szakértő mozdulatokkal apróra morzsolt néhány grammot a félkilós táblába préselt marihuánából, majd dohány nélkül cigarettapapírba sodorta a virágzatot. Amint az öngyújtó lángja megkapta a szájából fityegő tömzsi spanglit, a marihuána jellegzetes sercenéssel kapott lángra. A 37 éves paraguayi közgazdász mélyet slukkolt a cigarettából, a társasház szobáját pedig aromás füst töltötte be.

"Tizennyolc éve szívok öregem - sok mindent tudok mesélni a cuccról" - mondja Raúl, miközben elmélyülten pöfékel. "Spangli, petardo, canuto, porro, joe, számtalan neve van a füves ciginek Paraguayban" - elmélkedik fátyolos tekintettel középkorú közgazdászunk, akinek mozdulatai lassan legalább olyan komótossá válnak, mint az ablaka alatt hömpölygő Paraguay folyó árja.

Raúl egyike az Asunciónban élő több tízezer marihuána fogyasztónak, akik törvénytelenül, vagy fél-legálisan szívják a kannabiszt a paraguayi főváros utcáin, terein, vagy éppen otthonaiban. A paraguayi füvesek helyzetét jogi szempontból a helyi Btk. zavaros és félkész 1340-es paragrafusa szabályozza, amely szerint a dél-amerikai ország nagykorú állampolgárai 10 gramm marihuánát tarthatnak maguknál saját felhasználásra.

Emberünk elmélázva hátradől - folytatja krónikáját Meza - majd költői kérdéssel fordul az újságíróhoz: "Ha csak Uruguayban 150 ezer kannabisz-fogyasztót regisztráltak, hányan lehetünk itt Paraguayban, ahol egy dollárért egy szatyor füvet kapsz bárhol?"

És valóban, egyes felmérések szerint a dél-amerikai ország a világ második, míg más statisztikák szerint a harmadik legnagyobb kender-termesztője, ahol az illegális fűbiznisz dollármilliókat fial a szervezett bűnözés számára, és emberéletek százait követeli évente. Félreértés ne essék, a fű nem a fogyasztók soraiból szedi áldozatait. A drogkereskedelmet kísérő erőszak elsősorban a kendert termelő parasztokat, a kartellek sorkatonáit, a társadalom peremén megélhetésüket kereső nincsteleneket sújtja, miközben a üzlet csillagászati bevételeit politikusok, rendőrök, bírók és ügyészek, vállalkozók, bankárok és oligarchák fölözik le.

Raúlhoz hasonlóan Patricia is élvezettel hódol a rekreációs marihuána fogyasztás szenvedélyének. Az Antonio López parkban a 26 éves egyetemi hallgató és tanár kecses ujjai között a vékony füves cigarettával gesztikulálva meséli kapcsolatát a növénnyel.

"Rendszeres szívok, ám az életem nem a fű körül forog. Napközben tanulok, este pedig tanársegédként dolgozom az egyetemen, ha rágyújtok, azt este teszem. Bármilyen közhelyesen is hangzik, ilyenkor általában Pink Floydot hallgatok és valamilyen orosz klasszikust olvasok, oroszul. A marihuánát és az alkoholt sohasem keverem. Nem tagadom, vannak olyan fiatalok, akik nem tudják hol a határ, és a napi rutinjuk csak a füvezésről szól, nekem azonban ilyen gondjaim sohasem akadtak" - folytatja a fiatal hölgy.

"Paraguayban a fő probléma abból adódik, hogy aki marihuánát fogyaszt, így vagy úgy közvetett kapcsolatba kerül a szervezett bűnözéssel - magyarázza Patricia. Ahol füvet árulnak, ott gyakran a jóval ütősebb crack vagy az olcsó és jó minőségű kokain is megtalálható. Köztudott, hogy a fiatalokat könnyű befolyásolni, a drogkereskedők pedig tárt karokkal fogadják a jövő crack-függőit. Paraguayban mintha készakarva kergetnénk a fiatalokat a kábítószer-kereskedők karmaiba, egy olyan növény fogyasztása miatt, amelyről köztudott, hogy nem ártalmasabb az alkoholnál vagy a cigarettánál " - érvel a tanársegéd.

Tény, hogy Paraguayban az elmúlt években ugrásszerűen növekedett a crack-függő fiatalok száma, valamint a drog fogyasztását kísérő bűncselekmények is jócskán megszaporodtak. Miközben a dél-amerikai ország dollármilliókat áldoz költségvetéséből a kábítószer-ellenes rendőri és katonai akciókra, a megelőző és felvilágosító programok krónikus forráshiánnyal küszködnek, a paraguayi keménydrog-fogyasztók száma és a főleg exportra termelt marihuána mennyisége évről-évre növekszik.

A paraguayi marihuána-körkép vázolását egy bizonyos X-szel folytatott beszélgetéssel zárja az E'A újságírója. X végzettségét tekintve egyébként ipari mérnök, aki jól ismeri a paraguayi fű-bizniszt, hiszen másodállásban évekig maga is terjesztette a drogot.

"Általában a buszállomáson töltöttem fel a készleteimet, ugyanis ide fut be a vidéken termesztett fű nagy része. Nem volt ritka, hogy alkalmanként 4-5 kiló, kiváló minőségű cuccot is vásároltam. Az a pár kiló pedig pillanatok alatt kipörgött. A klienseim döntő többsége tisztes békés állampolgár volt, családos, dolgozó emberek, diákok, művészek, melósok - főként a barátaim és ismerőseim akik szabadidejükben gyújtottak rá" - folytatja X.

"A hazai piacra szánt füvet szinte kizárólag vidéki földművesek termelik, afféle családi vállalkozásként, és nekem elhihetik, hogy nem csinálnak nagy pénzeket az üzletből. Számukra a marihuána a mindennapi betevőt jelenti, ha kukoricát vagy jukkát termelnének, nem lenne miből iskolába járatni a gyerekeket, vagy hétvégén nem kerülne hús az asztalra. A képlet ilyen egyszerű. A cannabisz értéke akkor ugrik meg, ha több hektáron, exportra termelsz és teszem azt Brazíliába szállítod az anyagot. A nemzetközi kereskedelmet azonban néhány korlátlan hatalmú drogbáró irányítja, akik kvázi kilóra meg tudják vásárolni a bírókat, az ügyészséget vagy a rendőröket, így ők gyakorlatilag érinthetetlenek."

A paraguayi fűszívók elmélkedései nem lepleznek le korszakalkotó igazságokat mondhatnánk, Juan Carlos Meza cikke elsősorban a történetben megszólalókat övező társadalmi környezet miatt érdekes. A kábítószer-termesztés és kereskedelem egyik fő dél-amerikai központjának számító Paraguayban a drogprobléma társadalmi és gazdasági vetületei, valamint a kábítószer-kereskedelem ellen folytatott harc kudarca ugyanis jóval szembeötlőbb, mint más országokban. Egyes felmérések szerint a paraguayi drogexport reálértéke jócskán meghaladja a törvényes áruk kiviteléből származó összegeket, ha pedig figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a drogkartellek bevételének 60%-át a marihuána kivitele adja, máris új megvilágításba kerül például az USA-ban vagy Uruguayban bevezetett legalizációs stratégia.

A Transparency International 2014-es felmérése szerint Paraguay a 152. legkorruptabb ország a kutatásban vizsgált 175 nemzet rangsorában. Az országot behálózó korrupció pedig a hatalmas társadalmi különbségek mellett elsősorban a csillagászati összegeket megmozgató drogbizniszből táplálkozik, az pedig kevéssé valószínű, hogy e rendszer önként és dalolva vágja le az aranytojást tojó tyúkot. A történet ily módon pedig a drogpénzekből részesülő keveseken túl mindenki számára nagy szívás.