Mit várhat Latin-Amerika az USA 45. elnökétől – első reakciók
Készítette: Tóth Tamás
November 9-én magyar idő szerint a reggeli órákban korai lehet még az amerikai elnökválasztás eredményének Latin-Amerikára gyakorolt hatását átfogóan elemezni, mégis érdemes legalább néhány gondolatot a témában rögzíteni.
Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson a cikk írásának pillanatában még csak néhány perce vált biztossá, és az első néhány nyilatkozatból az látható, hogy a milliárdos vállalkozó sikerének hírére a Latin-Amerikából érkező első reakciók megegyeznek a világ más részének első megnyilvánulásaival. Bár a profi politikusok Latin-Amerikában is leginkább természetesen a „korai még nyilatkozni, majd meglátjuk” álláspontra helyezkednek, azért a kommentek között bőven akadnak olyanok, amelyeknek meghatározó eleme a meglepetés, esetenként a sokk, a bizonytalanság vagy akár az amerikaközi viszonyok alakulását féltő reakció. Talán lejellemzőbb reakció a bizonytalanság jelzése, különösen annak fényében, hogy általános vélekedések szerint Trump csapatában kevés olyan személyiség található, aki különösebb empátiával, vagy akár ismeretekkel rendelkezne Latin-Amerikáról.
Donald Trump a választási kampányban sokat nem foglalkozott Latin-Amerikával, amit mondott, azt leginkább Mexikóra, a latin-amerikai illegális bevándorlásra vonatkoztatta – aminek visszaszorítását ígérte. A Mexikóra tett, esetenként becsmérlő kijelentések a kampány során igen hűvösre fordították az elnökjelölt és a NAFTA tag Mexikó politikai vezetésének viszonyát. Trump győzelmét követően a mexikói sajtó első cikkeiben a peso árfolyamának zuhanásszerű esése mellett leginkább arra emlékeztet, hogy Trump olyan fal építését helyezte kilátásba, amelyet majd a mexikóiak fizetnek meg, illetve tömegesen toloncolná vissza a déli szomszédba az illegális bevándorlókat. Az már csak a hab a tortán, hogy a kampány során Trump kifejezetten ellenségesen viszonyult a NAFTA-hoz, és a szabadkereskedelmi mechanizmus újra-tárgyalását, vagy akár felszámolását is kilátásba helyezte.
Trupmnak a szabadkereskedelem ellen kirohanásait általában az egész latin-amerikai szubkontinens aggódva figyelte – tegyük hozzá, jogosan. Az USA új megválasztott elnöke a NAFTA-n túl a Csendes-óceáni együttműködés szervezetét sem kímélte kritikai megjegyzéseitől – azt, amelynek mások mellett Chile, Peru és Mexikó is részese.
Latin-Amerika kapcsán arra is érdemes emlékeztetni, hogy Trump mintegy 150 000 szavazattal kerekedett felül Floridában, illetve hogy választási sikere minden bizonnyal visszaveti majd az elmúlt időkben kifejezett bimbózásnak indult amerikai-kubai kapcsolatok alakulását. S ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy a republikánusok az amerikai Kongresszus mindjét házában többségben lesznek, talán nem tévedünk nagyot, ha azt jósoljuk, a Kuba ellenes embargó megszüntetésének lehetősége minden bizonnyal ismét messzire kerül.
Az szinte biztosnak mondható, hogy Trump győzelmével Latin-Amerika jelentősége az USA szemében tovább fog csökkenni. Egyes elemzők ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy elméleti síkon és politikai, vagy ideológiai alapon akár a jövendő trumpi adminisztráció és néhány latin-amerikai ország közötti közeledést sem lehet kizárni. Latin-Amerika néhány meghatározó országában a legutóbbi választások mindenképpen a centrista, konzervatívabb erők hatalomra jutásával jártak, akik a formális logika szerint közelebb állhatnak a republikánus gondolkodáshoz. Jó példa erre Argentína vagy Peru, de a baloldal visszaszorulásának példajaként említhető a hatalomváltás Braziliában, vagy a jobboldal térnyerése a chilei elnökasszonnyal szemben, illetve a Venezuela jelenlegi baloldali vezetésének beláthatatlan jövője.
Mégis, Trump győzelme hírére azért az aggodalom és a nagyon óvatos várakozás a meghatározó latin-amerikai reakció. Persze a latin-amerikai vezetők sem felejtik, hogy a pudig próbája az evés – azaz mindenki tudja, hogy a jelöltként tett hangzatos kijelentések nem feltétlenül fognak a hivatalos elnöki politika rangjára emelkedni – Donald Trump győzelme kapcsán a szubkontinens aggodalma mégis tagadhatatlan.
