Pinochet egykori kínzóhajójának jelenléte ellen tüntettek Sydney-ben
Készítette: HM
A chilei haditengerészet kötelékében szolgáló, négyárbocos, Esmeralda vitorlás hajó sideney-i jelenléte ellen tüntetett a chilei-ausztrál közösség. Az elegáns vonalvezetésű vitorlást ugyanis a Pinochet-rezsim alatt úszó kínzókamraként használták, ahol törvényellenesen letartóztatott ellenzékieket tartottak fogva.
Annak ellenére, hogy a ma iskolahajóként szolgáló Esmeraldát sokan Chile egyik fontos nemzeti szimbólumaként tartják számon, az ausztráliai emigrációban élő chileiek arra hívták fel a figyelmet, hogy a vitorlást sötét múltjára való tekintettel ki kellene vonni az aktív szolgálatból.
A vitorlások szerelmeseinek legnagyobb örömére, a mintegy 122 méter hosszú, klasszikus iskolahajó az év jelentős részében a chilei országimázs fontos elemként az óceánokat habjait hasítja. A Pinochet-rezsim áldozatainak szemében azonban az Esmeralda a kínzások és a törvénytelen kivégzések szimbóluma.
Egy 1986-os az Egyesült Államok szenátusa számára készített jelentés szerint ugyanis a diktatúra sötét éveiben a hajó fedélzetén legalább 112 embert – köztük 40 nőt – kínoztak különös kegyetlenséggel vagy végeztek ki a Pinochet-pribékek.
Az áldozatok között volt többek között Michael Woodward Iribarri chilei-brit származású baloldali páter is, akinek neve ma az Esmeralda fedélzetén elkövetett kegyetlenségek szimbólumaként került be a köztudatba.
A The Guardian brit napilap idevágó cikke szerint, 2003-ban az Amnesty International is nyomást gyakorolt a chilei kormányra, hogy hivatalosan is ismerje el az Esmeraldán és a chilei haditengerészet több más hajóján elkövetett súlyos emberiség ellenes bűntetteket.
Az egykori áldozatok és hozzátartozók szerint vitorlást nemzeti szimbólumként parádéztatni már csak azért is elhibázott lépés, mert a haditengerészet hivatalosan sohasem ismerte el, hogy az Esmeralda egykor úszó kínzókamraként szolgált, ahonnan a politikai foglyok számára egyenes út vezetett a jeltelen hullámsírba.
Az 1957-ben vízrebocsátott hajót, szkúnerként adták át a chilei kormánynak, majd 1970-ben majd vitorlázatát átalakítva, immár barkentinként szolgált tovább. Az Esmeralda útjait már Pinochet diktatúrája során is nemzetközi tiltakozások hullámai kísérték, szó szerint kifogva a szelet a nemzetközi legitimitást kereső rendszer vitorlájából.(hm)
