Az argentin marha esete a közép-amerikai banánnal (egy forradalom története)

Azt mondták róla, hogy ostobább mint egy féltucat belőtt opiumos és úgy öltözik, mint Napoleon Bonaparte. Azt hitte, hogy ezzel feltámad benne a nagy francia vezér minden tulajdonsága. De nem erről ismert Jorge Ubico néhai guatemalai elnök, hanem arról, hogy hihetetlen igyekezettel szolgáltatta ki országát az amerikai banántermelők vezérének, a United Fruit Company-nak. A banán pedig sokat köszönhet az argentin marhahúsnak - hiszen együtt forradalmasították világszerte az élelmiszerpiacot. Csak Guatemala maradt ott, ahol volt - a kifosztott távoli banánföldeken.

Szerző: Kaszab Zsuzsanna

A harmincas évek közepén indult el a banán világméretű  karrierje, ami máig is tart s ebben nagy szerepe volt a kis guatemalai Napoleonnak, Jorge Ubicónak, aki országát olyan igyekezettel szolgáltatta ki idegeneknek, amilyet még a szomszédai sem láttak azóta sem. Viszont a banán és e gyümölcs kedveltsége kapcsán a hideggel való tartósítás  feltalálása hálás lehet neki. Az utókorról nem is beszélve.

Mint minden kortárs latin- és középamerikai diktátort, Ubicót erős kapcsolatok fűzték az amerikai United Fruit Company-hoz, rossz nyelvek szerint egyik fő finanszírozója volt az északi óriás felemelkedésének, bár mindez úgy jelentkezett, mintha az elemi segítség éppen északról érkezett volna. Ez volt az a know-how, amely naggyá tett az észak-amerikai szomszédot a hátország vagy elterjedtebb nevén a hátsó udvar kis latinjai szemében.

Az a törvény fűződik Ubico nevéhez, amely kötelezővé tette a közép-amerikai ország parasztjainak, hogy ,,nyugalmuk érdekében,, ingyen műveljék a nagy földesúr, vagy a United Fruit Company földjeit. Mivel szinte minden termőterület az ő és családja birtokában volt, az amerikai igényeknek egy tollvonással eleget tudott tenni. Elterjedt nézet volt, hogy a termőföld művelés nélkül értéktelen, ezen az alapon nem tűnt túlzásnak az, hogy az amerikai cég ingyen vette igénybe a földeket.

Amikor azonban - jó latin-amerikai szokás szerint - eljött a puccs ideje, egy idealista katona kibillentette székéből a ,,banánozó,, Ubicot. Jacobo Árbanez foglalta el az elnöki széket és azzal a javaslattal állt elő, hogy ha a föld teljesen értéktelen Guatemalában, ahogyan azt az északi nagyvállalat állítja, akkor a guatemalai kormány máris fillérekért megveszi azokat az amerikai cégtől és odaadja a guatemalai parasztoknak, hadd műveljék.

Ez persze nem tetszett északon és a United Friut Company lobbistái ellepték Washingtont azzal a ,,titkos információval,, hogy Árbanez kommunista - ez pedig a veszély varázsszava volt odafenn. Azonnal bevonták a tervezésbe a CIA-t és 1954-ben megdöntötték Árbanezt: gatyára vetkőztették és egy gépen távoli tájra küldték luxus száműzetésbe. A szégyentől a lánya öngyilkos lett ő pedig alkoholba fojtotta keserűségét: egy whiskyvel a kezében érte a halál egy medence partján, úgy ahogyan érkezett, egy száll gatyában. Az incidens után az ország 36 éves polgárháborúba süllyedt - s bár meglehet,  a fentiekből nem világos, hogy mindennek mi köze a fagyasztott élelmiszerekhez, de mégis van.  A varázsszó pedig a banán.

A United Fruit Company alapítója egy egykori tengerészgyalogos volt, bizonyos Lorenzo Dow Baker aki tengerészi feladatainak ellátása közepette Jamaicán találkozott a banánnal - és vitt belőle egy keveset a hajóján. Jamaicán véletlenül kötött ki, vagyis mentette az életét, mert a hajója megsérült egy viharban és nagy nehezen elvergődött a szigetre. Egy fogadás késztette arra, hogy betegye a megjavított bárkába az éretlen banánt: úgy kellett kikötnie északon, hogy addigra s gyümölcs édes, fogyasztható csemegévé váljon.

S pont így történt, ahogy gyanította. A banán a sznob bostoni és New York-i elit csemegéjévé vált. A hölgyek például késsel és villával fogyasztották, hogy elkerüljék az igen hamar megfogalmazódott szexuális szimbólumot. Egy valamire való dáma nem vett a szájába csak úgy egy banánt! A hajókra pedig viszonteladók százai vártak a kikötőkben. Dőlt a pénz is. Az üzlet mégis kockázatos volt, a banán időnként nem várt és mire északra érkezett, már barna foltos, nyúlós dologgá vált: így már senkinek sem kellett az akkora már túlédes elpuhult gyümölcs.

A segítség az argentin marhahús felől érkezett: még két évvel azelőtt, hogy Bakert partra sodorta volna a hajótörés Jamaicán, Argentína díjat alapított annak az embernek, aki kitalálja, hogyan lehet tartósan hűteni az argentin marhahúst és ezzel megalapozni a dél-amerikai ország húskivitelét. Mint annyi minden, ez is Európából érkezett az Újvilágba: Charles Tellier francia mérnök 1876-ban hajót épített és a tudósok által már régóta ismert mesterséges hideggel helyettesítette a helyigényes jégtáblákat, amelyeket korábban utazott a hús az Újvilágból az európai asztalok felé.  Tellier húst vett és a mesterséges jégre helyezve 106 napon át utaztatta Argentínába: a hús megérkezett és fogyasztható volt. Világtalálmány - ünnepelte az argentin La Liberté - s igaza volt.

Megindult a húskereskedelem és 1902-re 460 mélyhűtéses hajó szelte az Atlanti-óceánt argentin marhahússal és közép-amerikai banánnal megrakodva.

De mi történt a százazföldön? Amerika kontinensnyi ország és a hajóknál használt hűtés nem bírta az autók rázkódását, a helyzet új találmányra várt. Frederick McKinley Jones 12 évesen fordított hátat az iskolának és egy autógarázsba költözött és addig kísérletezett, amíg megszületett a kamionoknál használt hűtési módszer: a Thermo King igazi népszerűségét a II. Világháború hozta meg. Szükség volt a gyógyszerek, vérkészítmények hűtésére és persze a hajók hazafelé szomorú szállítmányukat is elhozták: az elesett katonák holttesteit.

A hűtési lánc feltalálása forradalmasította a táplálkozást, az élelmiszerek tárolását és nyomukban megszülettek a szupermerkádók, a fagyasztóládák, a hatalmas élelmiszercsere a világ különböző részei között. S mindez honnan ered? A közép-amerikai banán és az argentin marhahús utaztatási kedve vezetett el a mai élelmiszerpiac sokszínűségéhez. A világ nagyot lépett előre, de van, ami változatlan maradt: a közép-amerikai banánköztársaságok még ma is vívják harcukat saját diktátoraik és a United Friut Company ellen. Igaz, ma már Chiquita Brands International a neve.